Kondor Béla negyven év után előkerült képe nyolcvanötmillióért kelt el…
1931 február 17-én született Budapesten. Édesapja, id. Kondor Béla 1938-ig hivatásos katona, tiszthelyettes, majd a Székesfővárosnál tisztviselő, irodafőtiszt. Édesanyja Szedő Erzsébet, húga Mária. Gyermekévei Pestszentlőrincen, a Wlassics utca 36.alatti családi házban teltek.
1949 A Wesselényi utcai Kemény Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. A Képzőművészeti Főiskolán felvételi vizsgát tett, de jelentkezését „helyhiány-ra” hivatkozva elutasították. Ősztől – betanított villanyszerelőként – a Ganz Hajógyárban dolgozott. Szabadidejében a gyár képzőművészeti szabadiskolájában festett, rajzolt.
1950 A Nemzeti Szalonban rendezett Ifjúsági Kiállításon Csendélet című olajfestményét megvásárolták. Tehetségkutatók ajánlására, valamint a Ganz Hajógyár vezetősége javaslatára felvették a Képzőművészeti Főiskola festő szakára. Az első két évben Kmetty János, Domanovszky Endre és Barcsay Jenő voltak a mesterei.
1953 A harmadik évfolyamon szakosodott, Szőnyi István freskó tanszakán tanult tovább. E választását indokolta alapvető vonzódása a murális, monumentális munkák iránt. A Főiskolán ekkor uralkodó szocialista realizmust és más stílusirányzatokat mellőzve a maga szuverenitása szerint próbált dolgozni. Ezért a Főiskoláról eltanácsolták, de az Ék Sándor vezette grafikai tanszék befogadta, ahol Koffán Károly egyengette útját.
1955 Első könyvillusztrációs keresetéből az otthonában lévő Koch-Korselt zongora mellé vásárolt egy Schiedmayer harmóniumot. A zene és a hangszerek iránti szeretete végigkísérte életét.
1956 „Jelenetek Dózsa György idejéből” című rézkarc sorozatával jeles eredménnyel diplomázott. Albertfalván műtermes lakást kapott. Szeptembertől három hónapos tartalékos tiszti továbbképzésre bevonul katonának Nagyatádra. Feleségül vette Kaufmann Ágota szobrászművészt.
1957 Tanulmányúton járt Párizsban. Felvételt nyert a Képző- és Iparművészeti Alap tagjainak sorába. Műterméről lemondva átköltözött a XIII. kerület, Pozsonyi út 40-be.
1958 Derkovits-ösztöndíjat kapott. Lakáscsere útján az V. kerület, Bécsi utca 1. szám alatt lévő műteremlakásba költözött.
1960 A budapesti Fényes Adolf Teremben megrendezte első önálló kiállítását, melyet a kultúrpolitika élharcosai – három nap elteltével- betiltottak, bezárattak és a vendégkönyvet is elkobozták. Rendszeresen lejárt a miskolci művésztelepre, ahol részt vett az előző években létrehozott grafikai műhely megalapításában. Kőnyomatai nagy részét itt készítette.
1963 Elnyerte a miskolci Grafikai Biennálé nagydíját.
1964 Gyűjteményes, önálló kiállítása nyílt Székesfehérváron, az István Király Múzeumban. Nagydíjat nyert Tokióban a Nemzetközi Grafikai Biennálén.
1965 Az Ernst Múzeumban munkásságát felölelő önálló kiállítása nyílt. Megkapta a Munkácsy-díj II. fokozatát. Házasságát felbontotta, és feleségül vette Bagi Éva zenetanárt.
1966 Külön meghívottként szerepelt a luganói Grafikai Biennálén. Tanulmányúton járt Lengyelországban.
1967 Kiállítása volt Bécsben, a Collegium Hungaricumban. Második házasságát egy év különélés után hivatalosan is felbontotta. Szívműködési elégtelenség miatt – ekkor először, az évek során több alkalommal – kórházba kerül.
1968 A margitszigeti Nagyszállóban felállították monumentális falképét, a Szent Margit legendája című pannót. Ő képviselte hazánkat a Velencei Biennálén és maga is Olaszországba utazott. A Szovjetunióban járt tanulmányúton.
1970 Újabb munkáiból kiállítás nyílt a budapesti Műcsarnokban.
1971 A Bécsi utca 1. számú ház rekonstrukciós munkálatai miatt a kecskeméti művésztelepen dolgozott. A Szépirodalmi Kiadó – Győri János gondozásában – megjelentette Boldogságtöredék című verseskötetét. Kitüntették a Munkácsy-díj I. fokozatával.
1972 Elkészült a Kereskedelmi Kamara új székháza számára megrendelt – jelenleg a Kiscelli Múzeumban látható – „A szentek bevonulása a városba” című nagyméretű festménye. A Képző-és Iparművészeti Lektorátus a pannót kiemelkedő alkotásként értékelte, mégis a megrendelő Kereskedelmi Kamara annak átvételét elutasította. A szentendrei művésztelepen műtermet kapott, és itt töltötte a nyarat. Az itteni párás levegő fokozta szívpanaszait, ezért ősszel visszatért Pestre. Előkészítette a Helikon Galériában 1973. januárra tervezett fotókiállítása anyagát és megírta a katalógus bevezető szövegét.
1972 december 12-én Bécsi utcai műtermében álmában érte a halál. Sírja a Farkasréti temetőben van.
Kondor Béla másfél évtizedes munkássága bukásokkal és győzelmekkel teli szüntelen harc volt a teljességre törő művészet megvalósításáért